mosolyogj ha kérlek, mert mosolyodból élek

a mai nap után alig bírok leállni a mosolygással. annyi apró és pozitív dolog történt velem, hogy ajajj. rájöttem, hogy ezek a dolgok azok, amiknek örülni kell. leszarom, hogy egy hatalmasnagy ûr van bennem. szép lassan megtelik az ûr, apró, pici, csodálatos dolgokkal. ^^ komolyan, úgy érzem magam, mint akit hipnotizáltak, pedig semmi sem történt.

csupáncsak az a rengeteg ember aki körülvesz, a sok röhögés, a félreérthetetlen egymásranézések. ráadásul suli után picit bentmaradtam városban, beugrottam interspárba megvenni a kinézett cipõmet. (amíg odatotyogtam két volt osztálytársammal összefutottam) aztán a buszig úgyis volt idõm, bementem a spárba, aztán találkoztam drága barátnõmmel, aki éppen ott dolgozgatott, picit ott maradtam, hogy ne unatkozzon. aztán kifele a hiperbõl találkoztam volt munkatársammal, pár perc erejéig vele is szót váltottam.buszon egy néni ült le mellém, mivel zenét hallgattam, késõn kapcsoltam, hogy beszél hozzám :D eleinte idegesített, de aztán mégis milyen jó már, hogy nemhagy unatkozni, és elbeszélgettük az idõt.
szomszédos faluban is megállt a busz, és a buszmegállóban ismerõs alakot véltem felfedezni. Gábréééééé! jajj hogy elvigyorodtam, integettem mint aki soha nem látott volna még fehér embert. megismert, aztán vigorgott õ is. igazából nem tudtam levenni a szememet róla, annyira jó volt a viszontlátás. aztán ahogy továbbrobogott a busz, elgondolkodtam.. semmi sem történik véletlenül.
aztán még a buszon velem utazott Zsóóó, akinek annyira nem örültem, a szemeim szikráztak, aztán vállatrántottam. kit érdekel. legyenek boldogok, de tényleg. ^^ engem az tesz boldoggá, hogyha õk is boldogok. meg mindenki. 

najóó, a féktelen boldogságomnak köze van ahhoz, hogy megismerhettem A.-t. kisssssé furcsa gyerek, de nagyon jó fej, érdeklõdõ, és szimpatikus. nagyon. :D ma amikor felléptem fészre, csak 100valahány értesítés jött tõle, végiglájkolta at összes képemet :DDD jajjj.
és az a durva, hogy Attila egyik legjobb haverja. hát az lesz az abszolút vicces, ha A-val elõbb találkozok, mint Attilával. :DDD 

nem kifejeztten örülök a decembernek, itt az év vége, ez az idei év hi-he-tet-len gyorsan elment. mintha csak kettõt pislogtam volna. már csak 30 nap, és szilveszter. vegyes érzelmeim vannak a téllel kapcsolatban. persze a maga módján szép, de a sok velejáró dolog nem tetszik. például a sok hó (eleinte még oké, de aztán elegem lesz belõle:D), a sok betegség, a fáradékonyság.. etc. persze a fényeket, az ízeket, az illatokat semmi sem überli. :)

jövõhét után szintvizsga, rettentõen félek, úgy érzem nem tudok még elég mindent, és az anyag se akar bemászni a fejembe.. persze nem a világ vége, de ha egyesre teljesítek, akkor az három darab egyesem is lesz az adott tantárgyból. úgy bizony. töritõl tartok a legkevésbé, bármelyiket is húzom, biztos hozzátudok szólni. nyelvtan már sokkal de sokkal parásabb, nem tudok belõle egy betût se, nem is akarok. valahogy nem tud érdekelni. :D

ja, és még valami. már csütörtökön le akartam írni, de csak most jutottam el odáig. csütörtökön szokásosan a 3-as buszommal mentem, leültem, az élet szép és jó. egyszar csak tapogatást éreztem az oldalamnál. nem törõdtem vele, azt hittem, hogy az a srác aki mellettem áll, õ dõlöget nekem a táskájával. aztán amikor már túlzottan zavaró lett, mondtam Vikinek, hogy valamit érzek az oldalamnál. abban a pillanatban a mögöttem ülõ nõ kérdõre vonta a srácot, hogy miért turkál a zsebemben. persze a gyerek tagadott mindent, de érdekes módon azután abbamaradt a "tapi". a telefonom volt a zsebemben. igazából nem tudta volna kivenni, mert egy olyan megrögzöttség van bennem, hogy a zsebbel ellentétes kezemmel mindig fogom a zsebem tartalmát. tehát ha neadjisten belenyúlt volna, abban a pillanatban utánatudtam volna kapni, és a könyökömmel ágyékon találom. sehogy se járt volna jól, mert aztán a feljelentés.. meg a többi. örüljön, hogy egy ejnye-bejnyével megúszta. de ha legközelebb megint meglátom, akkor direkt elõtte fogom legyezni a telefonomat, látvényosan teszem el.. és a többi. köcsög hülyegyerek. :D

igazából rohadtul nincs kedvem már blogolni, de valami mégis késztet, hogy idehányjam gondom-bajom.

nos az a helyzet, hogy most érzem azt, hogy kezdem magam túltenni ezen az egészen. mármint ami Balázst illeti. mármint ha meglátom, még ugyanúgy anyázok egyet, de már korántsem érdekel. egy szar alak, aki nem fog változni. le is tiltottam fészbukon, hogy még véletlenül se lássam, hogy miket tevékenykedik. ahogy a barátnõjét is. most ezt látom jónak, aztán születésnapomkor talán visszaoldom õket. de még remembrancere meg rám egy pici csínytevés vár, amit már nyár óta tervezgetünk. :D 

osztán olyan is volt, hogy volt barátommal felvettem a kapcsolatot. vagyis õ velem. jó újra beszélgetni. :) 

jövõhét után szintvizsga, tanulnom kõ, mert szart se tudok. vagyis tudok, csak nem mindent. ejhejh. 

namindegy. nem megy ez nekem :D 

háziorvos pszichiátriára küldött, de szerintem nem az a baj.. beszéltem tesitanárommal, õ meg azt mondta, hogy elõbb egy pszichológust kell felkeresnem, és akkor ha nagy baj van, akkor majd õ átirányít a pszichiáterekhez. szóval bammbamm, ez van. azóta nincs nagyobb gondom, egész jól elvagyok. nyugtatgatom magam. ésennyi.

holnap doki, félek félek félek. remélem csak jót mond, vagyis olyat, ami nem vészes. drukk.

van gép, én meg nem vagyok valami jól. a szívem még mindig furcsán ver, vagy én nem is tudom. lehet, hogy holnap el kéne mennem dokihoz. hátha okosabbat mond. de félek. mivan ha bent tartanak a kórházban? gyûlölöm. az egészet. :(((

itt ül tõlem egy méterre. majdnem mellé ültem le. de mégsem. akkor még nem vettem észre. most, hogy gyakorlatilag feltérképeztem a helyzetet, megállt bennem az ütõ egy pillanatra. hihetetlen, hogy mennyire hiányzik.. közel van, és mégis távol. az fáj a legjobban, hogy levegõnek néz. oktalanul. engem, aki nem bántotta, aki mindig mellette volt. aki kirángatta abból a szarból, amiben volt. persze, ezt érdemlem.
nyilván.

http://m.youtube.com/watch?v=IT21-2PHcRY

gép a szerelõnél. hamarosan lesz gép. juppi. rengeteg a tanulnivaló. fõként töri és irodalom. 3 hét múlva szintvizsga. ajjajaj. félek. volt tablófotózás. az összes kurvagáz rólam. kurva széles vagyok a képeken. ezen gyorsan változtatni kell. nemsokára névnapom, anyuéktól a fegyencedzés könyvet fogom kérni. aztán nosza.
nemsokára karácsony. jujjdevárom. :))

élek, semmi sem oké, minden szar, és csak még szarabb lesz. egyedül érzem magam, viszont ennyire még soha. majd ha összeszedtem kiskanállal a darabjaim, majd mindent elmesélek. avagy nem. ^^'

no, lezajlott a procedúra. bementem, néni vigyorogva megkérdi, no, akkor gyökérkezelés lesz? óó mondom, hát igen. :) nyugtatgatott, hogy nem fog fájni. lidocain, kiküldtek pár percre. majd be, kiszedte a tömést, fúrt - faragott, majd hopp, ez letörött.. akkor viszont kihúzzuk. újabb adag lidocain, kiküldtek, majd vissza, és kihúzta. az a fájdalom, az a nyomás... rettentõen fájt. és amikor hallottam egy roppanást, bennem elhûlt a vér. kész, végem van, biztosan beletörte. de abban a pillanatban már az orrom elé dugta, és mutogatta, hogy hol törött le.
a könnyem lejött, remegve jöttem ki a rendelõbõl. barátnõm odajött, és nyugtatgatott. az a fájdalom, ami utána volt... bahhh..

az elmúlt héten annyit ettem, mint két átlagos napon. el fogok fogyni, ami talán nem is baj. iiiiivójogurtot akarok már inni, csak ugye még mem szabad. ajjjmárrr. :))

ja és megint láttam azt a majmot a ribancával, észre se akart venni. látott az, csak a büszkesége nem engedte hogy "feltûnõen" odanézzen. még mindig haragszom, és jelenleg ki nem állhatom. õket. a csajt meg fõleg. áh, aki ribanc az az is marad.