itt ül tõlem egy méterre. majdnem mellé ültem le. de mégsem. akkor még nem vettem észre. most, hogy gyakorlatilag feltérképeztem a helyzetet, megállt bennem az ütõ egy pillanatra. hihetetlen, hogy mennyire hiányzik.. közel van, és mégis távol. az fáj a legjobban, hogy levegõnek néz. oktalanul. engem, aki nem bántotta, aki mindig mellette volt. aki kirángatta abból a szarból, amiben volt. persze, ezt érdemlem.
nyilván.
http://m.youtube.com/watch?v=IT21-2PHcRY
..
2013.11.21. 07:07 félmosoly.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://felmosoly.blog.hu/api/trackback/id/tr715902313
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
