mosolyogj ha kérlek, mert mosolyodból élek

Az elmúlt négy napom nem szólt másról, mint a bikóm lejárásáról. Azért bikó, mert a lábikó túl gyerekes, a láb túl egyszerû, a bikó meg pont jó. :D Szóval bah. Csütörtökön este lejártam a lábam, Zozi beivott, nemtudott hazahozni, falu szélérõl sétálhattam be fél tizenkettõkor, szakadó esõben. Pénteken Diaa, jobbra-balra tekeregtünk, ruhapróbák, cipõvásárlás, kávézás, minden. Szombaton Gyõr, Árkád, remembrance, Szvé, Szvétesó, hipszter, D és drága ex. Jóvolt, hamar elment, csak lejártam a lábam. Ma meg a bónusz nap, Diával újabb találkozás, ezúttal mozi. Felséta, leséta, át a városon, és csüccs. FelüdÜLÉS. :D Moziban a Wall street farkasát néztük meg, nekem tetszett. :) 3 órás film, de valahogy nem éreztem úgy, hogy vége lenne a filmnek, érdekes befejezést kapott. *spoiler* Tetszett, hogy Dicaprio néha belenézett a kamerába, és a közönségnek magyarázott.

Hiányzik András, már három napja nem tudok felõle semmit, fent van a hegyekben, nem jelentkezik.. semmi. Kurvára elszomorodtam, és hangulatom sincs semmihez. Legalább keresne, egy sms, egy telefon, vagy egy üzenet.. de semmi. :( Így a szilveszter is bukta lesz, és már kurvára elment tõle a kedvem. 

Hosszú perceket töltök a közös képünk nézegetésével. Azt a boldogságot ami onnan fakad.. mindig elmosolyodom. Közben pedig kismillió gondolat lep el, a jövõn töprengem. Valamiért félek ettõl az egésztõl. Félek, hogy pofára fogok esni. Tudom, tudom.. ilyenkor ilyenre nem szabad. Belegondoltam, hogy az elõzõ kapcsolataim eddig milyenek voltak, és hát ez messze überli a többit.. épp ezért is félek, hogy amilyen szépen indult, olyan csúnyán fog végzõdni. Pedig nem szeretném, nagyon nem. Persze.. a kapcsolat elején (naaaagyon az elején) vagyunk, még természetes, hogy minden olyan szép és jó. Nem tudom mire számíthatok, és mire nem. Pont tegnapelõtt beszéltük, hogy mi tulajdonképpen nem is barátkoztunk. Két ismeretlen voltunk, akik megismerték egymást, láttak valamit a másikban, amivel kiegészíthetik valójukat. Talán lehet, hogy épp ezért jövünk ki olyan jól, mert nem ismerjük a másik rossz oldalát? Nemtudom. Mindenesetre azon leszek, hogy minden a lehetõ legszebb és legjobb legyen. Tartson bármeddig is. Igyekszem a jelennek élni, és annak megfelelõen cselekedni.

Most pedig megyek, készülõdöm. Nemsokára itt vannak értem (fogalmam sincs mikor jönnek, annyit írt, hogy majd ír fb-n, mikor indulnak értem. nah remek, én meg szopjam ki a kisujjamból mikor is lesznek itt értem, meg legyek folyton onlájn. :))))) ). Legalább pár óra erejéig élvezhtem piciny családja társaságát. :)

Boldog karácsonyt mindenkinek annak ellenére, hogy nekem kibaszottul nincs karácsony hangulatom. De semmi. Ebben a retkes lakásban nincs karácsonyfa (vagyis van, de egy szaros mûfenyõ és az se az én szobámban...) nincs illat, nincs békesség, csak a veszekedés megy, semmi más. Gyûlölöm. Nembaj, majd este jól kisírom magam, aztán minden jobb lesz. Bezzeg pároméknál, az a szeretet, az a meghittség ami ott van... annyira irigylem õket :( meg mindenkit.. annyira igazságtalan. Nembaj, pár óra erejéig volt némi hangulatom, amíg a karácsonyfájukat díszíthettem. Meg takarítottam, fõztem anyujával. Ja, imádom a családját. Bátyja is annyira jó fej, õ hozott haza. Holnaputánra meg anyuja meghívott karácsonyozni hozzájuk, annyira imádom õket! Két nap alatt rettentõen belopták magukat a szívembe. Imádom õket.

Mivel a miénk egy utolsó mocsok karácsonyfa, ezért azzal fogok büszkélkedni, amit Andrással díszítettünk fel;

Szikrázik a levegõ, amikor hozzámér. Amikor a nyakamra tapasztja a száját, és csókot nyom. Amikor a szemembe néz, és mindent látok benne, még ha nem is mondja. A simogatásától kiborsózom, amikor rámmosolyog olvadásnak indulok.. rettentõen elvarázsol. Ilyet még senki sem mûvelt velem, megbolondít. :D Teljesen.
Egy húron pendülünk, mindenrõl nyíltan beszélünk, de mindenrõl. Nincs utalgatás, vagy találd már ki. Csak a puszta tények. Annyit nevetek mellette, nem tudok komoly lenni. Amikor megpróbálok, csak rá kell néznem, és elvigyorodunk. Hihetetlen.
Mindemellett az eszem a helyén van, és nem hódolok be mindennek, nem lebegek a rózsaszín felhõk közt.. csupán csak furcsa újra normális párkapcsolatban lenni. :)

napról napra csak jobb lesz. minden. :)

annyira feldob. a csókja a legédesebb. annyira biztonságban érzem magam mellette, de egyúttal mintha a másik felemet találtam volna meg. éppugyanolyan bolond, mint én. :) de ha kell erõszakos, visszafogott, bohókás. imádom :)
fura volt az elõzõ napokban találkozni, és most mégfurább lesz 3 napig nem látni õt. fura dolog ez, de szokni kell.

de legalább VÉGRE boldog vagyok.

and... again. yesssss. ^^

tessék drukkolni, de nagyon! majd aztán elmesélem miért. :D

baszod most esik le, hogy Andrásnak is csak egy bátyja van.. nane, besokalok. :D eddig javarészt olyan srácokhoz volt szerencsém, akiknek egy tesójuk van, és az is a bátyjuk. naneeee.. :DDDD 

eseményekben gazdag napokat tudhatok a hátam mögött. kezdjük ott, hogy 30 tétel vár rám, amit meg kéne tanulni hétfõre, és keddre. lusta vagyok, kibaszottul. ez van. majd ma olvasgatom. holnap meg gõzerõvel tanulom. meg vasárnap, és hétfõre is, ami megmaradt.

vettem egy cuki sapit, meg egy tûzpiros sálat. imádom. annyira meleg. ^^

szóval, ami a lényeg. A, -aki becses nevén András- egy rettenet aranyos srác, egyre jobban kedvelem. sokszor mosolyt csal az arcomra, csak kicsit még éretlen. kicsit nagyon. fiatalabb nálam 11 hónappal. :D mondjuk a kor nem minden, mert idõsebbnek hittem, úúgy 23-nak.
vasárnap óta minden egyes napot végigbeszéltük, téma akad. már a találkozást is megbeszéltük, jövõhéten összehozzuk. szívem szerint karácsonyi vásárba mennék ki vele, az olyan meghitt. :) szóval, tegnap nem volt fent, nem tudtunk beszélni. hiányoltam is elég rendesen.. furcsa, de hiányzott. mivel nem tudtam vele beszélni, a másik jómadár írt rám, Attila. a pofám leszakad, így még soha nem beszélgettem vele. POÉNKODTUNK. alig térek magamhoz :D és olyat mondott, hogy "mindig fel tudsz vidítani". na, ez pont kellett nekem. elég jól ismerem ahhoz, hogy ez egy burkolt bocsánatkérés legyen. meg sajnálkozik, hogy nem tudtunk találkozni annak idején.
tulajdonképpen a szívem hasad ketté. Attila az örök favorit, a kis cuki, a kis elérhetetlen. :) András meg ... õ meg.. õ meg.. csak. nem találom a legmegfelelõbb szavakat.

és jöjjön a dobpergés, ráadásul igen jó barátok. badumtsss. bár ha jobban belegondolok Andráson keresztül megismerhetném Attillát, aki haragudna rám. nagyon is. vagy nem is tudom. heti-kétheti egyszeri beszélgetésbõl nem nagyon tudom kiismerni, amikor fõleg az idõjárás a téma, szidjuk a hideget. :D illetve akkor beszélünk sûrûn, meg õszintén, ha részeg. akkor mindig feljön fészbúkra, és osztja. hiába van ott a társasága, mindig megtalál.
egyik székbe sem fogok kapaszkodni, mert végül padlót fogok. András van olyan lovag, hogy rögtön elhív sétálni, hogy személyesen is megismerhessük egymást, Attila meg a kisujját sem mozdítaná meg. bár már beígért egy berúgást, meg hogy elvisz vadászni magával. egyenlõre lóg a levegõben mindkét ajánlata. 

jajajaj, a tegnap délután igen jó volt, drága barátosném társaságát élvezhettem. :D a legvégén annyi baromság jött össze, hogy még most is mosolyra húzódik a szám. :)

"olyan hideg van, hogy meg se találnád...
- amúgy se"

:DDDDDDDDDD
♥ szeretem.