Szikrázik a levegõ, amikor hozzámér. Amikor a nyakamra tapasztja a száját, és csókot nyom. Amikor a szemembe néz, és mindent látok benne, még ha nem is mondja. A simogatásától kiborsózom, amikor rámmosolyog olvadásnak indulok.. rettentõen elvarázsol. Ilyet még senki sem mûvelt velem, megbolondít. :D Teljesen.
Egy húron pendülünk, mindenrõl nyíltan beszélünk, de mindenrõl. Nincs utalgatás, vagy találd már ki. Csak a puszta tények. Annyit nevetek mellette, nem tudok komoly lenni. Amikor megpróbálok, csak rá kell néznem, és elvigyorodunk. Hihetetlen.
Mindemellett az eszem a helyén van, és nem hódolok be mindennek, nem lebegek a rózsaszín felhõk közt.. csupán csak furcsa újra normális párkapcsolatban lenni. :)