ó, igen. még mindig egy utolsó kis fasz vagy, és az is maradsz.. lassan egy éve az egész történteknek, és még mindig haragszom rá. közben meg annyira megölelném. aztán jól pofán vágnám, és megölelném amiért megütöttem. ó, rohadjon már el. :D már rég meg kellett volna szûnnie annak a szálnak, ami hozzáköt. de egyszerûen nem, nem megy. akárhányszor látom az autóját a ribancék háza elõtt, mindig elfog az a rossz érzés. ezúttal õ nyert. a csatát megnyerte, de a háborút nem fogja. ;D

drága párom felõl semmi hír, baszik rám, úgy ahogy van. szombaton volt egy komoly beszélgetésünk.. de csak szkájpon. hétfõn reggel én felajánlottam neki, hogy kimegyek a vasútra, és elbúcsúzok tõle. de neem, majd megebszélük, satöbbi. faszokat.. nem volt semmi. bár 8kor már a városban voltam, odamehettem volna a vasútra.. de inkább barátnõmmel tartottam az egyetemre. ráírtam, hogy "na milyen az út?" erre egy választ, jött: "uncsi", majd írtam neki, hogy "hangolódj". elolvasta, vissza már nem írt. jó, hát akkor tököm belé. :D nem fogom tönkretenni magam miatta. csak jöjjön haza, beszélek vele négyszemközt. akármilyen nehéz is, ez így nem megy tovább. nem leszek az anyja, aki megmondja mit csináljon, meg a szárnyaim alá veszem meg satöbbi. ha az kell, hogy pofáraessen, akkor pofára fog. BIZONY. nem óvom meg tõle. így legalább értékelni tudja majd azt, ami megadatik neki. lehet, hogy kurvaszar, de valahogy lesz. soha sem volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy. bár azért egy sms jól esne tõle. vagy legalább egy üzenetet hagyjon..

milyen fura, hogy ha az ember összeveti a kapcsolat elõtt - kapcsolat utáni képet, óriási különbségeket tud felfedezni. és ez szokott nekem legtöbbször hiányozni egy kapcsolatból. az a túlzott jó, a sok törõdés, amivel becsapjuk a másikat, és csak a jó oldalunkat mutatjuk neki. heh.. ironikus. nem ez, minden.

énmeg mindig a balfaszokat fogom ki :D