Igencsak elkeserít az a tudat, hogy bármit elmondok egy-két illetõnek, azt visszahallom máshonnan. Aztán csak tátom a szám, hogy mégis honnan tudja az illetéktelen. Aztán fogaskerekek csikorognak, megy a matekozás, kitõl tudhatja. Olyan bizalmatlan lettem a körülöttem levõkkel, hogy az hihetetlen. Egy titok azért titok, hogy egy embert ne nyomasszon annyira, és a másikban segítségre leljen. Minden úgy indul, ne mondd el senkinek! - oké, és máris megy a drót tovább. Ha kedves K barátosném tartja azt a kibaszottnagy lepcses pofáját, akkor most B-vel még mindig jó barátságot ápolnék, de hát ja. Valaki nem bírja ki, hogy ne csacsogjon mások életérõl. Mindegy. A lényeg a lényeg, hogy senkinek semmit sem szabad mondani. Max olyan embernek, aki itt nem ismer senkit, független. :)
bizalmatlanság
2013.05.04. 17:07 félmosoly.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://felmosoly.blog.hu/api/trackback/id/tr945902410
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.