Hazafele amikor felszálltam a buszra, egybõl kiszúrtam két arcot, -és miért is ne- Balázs volt, és a barátnõcskéje. Ha külön-külön látom õket, még nem is zavar. Csak ha együtt. Mindegy, nem eza lényeg. Azonnal lesütötték a szemüket, mintha rettegni kéne tõlem, vagy mi. Rengeteg hely volt a közelükben, de én inkább hátravágtattam, és ott ledobtam magam. Szívem a torkomban volt, nem számítottam rájuk. Szomszéd faluban (ahol ritkán szállnak le) megállt a busz, és amikor elmentünk a megálló mellett, megpillantottam õket. Balázs állt, és nézett fel a buszra. Rám. Durva 10 másodperc volt szemtõl szembe, majd mielõtt kikerült volna a látótávolságomból egy fejett vágott, ilyen.. nem is tudom pontosan megmagyarázni milyen. Kb olyan, MIVAN?! feje volt. Hasonlót próbáltam vágni, de ott én lefagytam. Milliónyi kis kérdés merült fel bennem. Vajon miért nézett fel a buszra? Miért nem fordította el a fejét? Vagy én miért nem fordítottam el? Õszintén jó volt az a pár perc, amíg ránézhettem. Picit megnyugtatott.
Rohadjon meg ez az idióta köcsög, hogy még mindig imádom.. és nem tudok rá haragudni. Azóta kattog az agyam rendesen, de inkább nem írom le min, mert szívlapáttal kéne leütni.

..de az is lehet, hogy nem csak 10 másodperc volt. Hanem több.. lényegtelen. Nekem hosszú perceknek tûnt.