Furcsa is ez, ami itt zajlik. Napok óta ismét úgy érzem, hogy nem szeretnek, és felesleges vagyok itt. Holott ez nincs így.
Legalábbis remélem. :D
Ami meg a másik furcsa, hogy B-vel kapcsolatban már nem tudom, miként vélekedjek. Egyre többet jár az eszemben. És valószínüleg ha nem lakna ilyen messze, már egy párt alkotnánk. Ma nem is tudom hogyan, de arra terelõdtek a gondolataim, és kijelentettem magamban, hogy õ az enyém, és nem adom senkinek. Utána kaptam csak észbe, hogy mit is mondtam. :D Mert ez már kitulajdonítás... Ma már nem bírtam tovább, és felhívtam. Illetve visszahívott. Az a nyugodtság, ami elöntött, hogy hallhattam a hangját.. iszonyú sól esett. Nem tudom mi ez.. vagy csak nem akarom tudni. Nem tudom. Régen éreztem ilyet, talán el is felejtettem milyen jó érzés az, amikor bókolnak, amikor óvnak mindentõl. (: Viszont néha megszólal a vészjelzõ, hogy ezt mégsem kéne.. tehát kapkodom a fejemet jobbra-balra. És úgy érzem nem szeretnek. Nyüsssz.