Apropó, azt kihagytam a monológból, amit Patriknak, és nekem is mondott. Patrik folyton azt hangoztatta Andrásnak, hogy becsüljön meg, mert ritka az ilyen lány, mint én. András erre azt regálta, hogy meg is fog becsülni, és hogy õ nem fog szakítani velem, soha. Méregetõn néztem rá, és meg is jegyeztem neki, hogy ez a pillanat belém égett. Erre emlékezni fogok egy életen át. Anyósnak is mondtam, hogy a fiad egy fõnyeremény. Jobb embert a sors nem is tudott volna az utamba ejteni. Tulajdonképpen igen, erre vártam. Erre, hogy olyan embert tudhassak magam mellett, akinél nem akarok jobbat. Nem tökéletes, de ne is legyen az. Így pont jó.

Napról napra szerelmesebb leszek. :)