Pipacsra égettem magam, pedig amíg haza nem értem, nem látszott semmi sem. Most meg fájdogál, de hát majd jobb lesz. Béékentem aloeverával, enyhíti valamennyire. És rohadtul örülnék neki, ha ezúttal bebarnulnék, nem pedig lehámlok, aztán fehér leszek megint. Mert már lassan hisztit csapok. :D Kibicikliztünk osztrákiába, úszkáltunk, majd vissza. Kész duatlon. Ha nekilódulnék, csinálhatnék triatlont, de nincs erõm már semmihez. 8 óra, és én aludni akarok. A víz leszívta minden energiám. Apropó szívás. A hajszínem a szééép lilásból ilyen.. vörösesbarnás színt vett fel. Biztos a klór, vagy én nem tudom.. fuhj.
Amúgy a reggeli bejegyzésem az álmom lett volna. Egy zöld gyros, éés hát.. drágalátos volt barátom újra feltûnt az álmaim világában. Eleinte utálatosan viselkedtünk egymással, utána meg csupa jó. Kaptam egy ölelést tõle, ami annyira megnyugtatott... meg is jegyeztem az álmomban, nem tudtam mi hiányzik nekem ennyire. Hát most kiderült. Az ölelése. Még mindig eszméletlenül hiányzik... 7 hónapja az egésznek. Ó, hogy rohadnál meg te hülyegyerek. Ha tudnád, hogy viszonyulok még most is hozzád, nem néznél engem most levegõnek. Úgy érzem valahogy Õ mindig is egy pici seb lesz a szívemen, amit újra és újra fel fognak szakítani.
