üvölt a zene a szobámban, én meg igyekszem még azt is túlénekelni. ez esik jól. hol nem szarom én azt le, ki mit gondol. a hajam is már olyan szépen lenõtt... de csak azért sem festem még be. egyszerûen élvezem az emberek reakcióit, a sok értetlen a fejet. imádom amikor szánalommal néznek rám, én meg méginkább elvigyorodom, mert nem tudják én mennyire megvetem õket. én ezt élvezem most. és ha valakinek nemtetszik, hogy kiskanállal eszem a karamellásfánkot, az ne nézzen oda. :D
anyám barátnõje hozott egy ilyen angyaljóslásos "társasjátékot". azóta nemtudom hova tenni a dolgaimat. az egyik szemem sír, a másik nevet. az, amit már egy éve érzek, kezd beigazolódni. mostmár csak azon leszek, hogy sokat fogok meditálni, elengedem a sérelmeimet, és ugyanaz a boldog kiegyensúlyozott Kata leszek, mint aki voltam.
nem akarok naiv lenni, de olyan jó lenne ha minden végre egyensúlyba kerülne. a kiköltözéssel kapcsolatban is jó jóslatok jöttek ki. na mindegy nem akarok naiv lenni. csak újra felhõtlenül boldog. :)
és most belevetem magam a német tanulás örömeibe, hogy azért némi ész is legyen ott. :D
2013.10.06. 16:43 félmosoly.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://felmosoly.blog.hu/api/trackback/id/tr205902324
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
