több mint 5 átbeszélt éjszakai óra, kedvjavítás, mosolygás, lököttség jellemezte az éjszakát. iszonyatosan szeretek vele beszélgetni, annyira meg tudjuk érteni egymást. nemtudom ki olvasta a tegnapi bejegyzésemet - és ki nem, de már privátoltam.
érdekes volt a tegnapelõtt este, a telefonhívás. szerencsémre alig emlékszik valamire, én meg csak vigyorgok, ezáltal nagy kõ is esett le a szívemrõl. ^^

valamikor találkozni is kéne, csak ajh. félek. annyira új nekem ez az egész. régen voltam szeretve, rég voltam valakinek ennyire fontos. fel kell dolgoznom. jelen pillanatban annyira elképzelhetetlennek tartom a kapcsolatot. mintha félnék, vagy én nem is tudom hova tenni ezt az egészet. ajjh