hát ez hajaj. írtam Gábornak egy smst, hogy ebben a nagy viharban vigyázzon magára, és lehetõleg ne fetrengjen részegen az egyik árokparton. (aggódtam, be kell valljam, és hosszas filózás után küldtem el neki, féltem a reakciótól) ez volt pár órája, erre az elõbb megcsörrent a telefonom. úgy bedobbant a szívem, hogy az valami hihetetlen, és 220wattos mosoly ült ki a számra. egész végig úgy beszélgettünk. vagyis.. volt vele még két ismerõse. az egyiket már ismertem, mert egyszer kamerázás közben átment Gáborhoz, aztán integetett nekem a kamerába. lényegtelen. szóval így négyesben elbeszélgettünk. de leginkább azt tették, amit ilyenkor a tipikus haverok szoktak "õ egy buziii" "egy köcsööög" jókat mosolyogtam a bajszom alatt. :D a hangja meg fáradt volt, nem siette el a dolgokat, szép lassan egymás mellé tette. örültem, hogy csörgött. :)))
amúgy eléggé fura, mert valamelyik nap nem beszéltünk, és akkor a végére már kezdett hiányozni. ma is rengeteget gondoltam rá, mit csinálhat.. satöbbi. ajh, annyira furcsa ez nekem. néha annyira megcsókolnám, viszont néha meg annyira nem.
tudom, egy rohadék geci vagyok, mert a külseje az, ami taszít. az nem zavar, hogy nagydarab, meg maci (najó, annyira nem maci. de immmádom a macipasikat:D) csak az, hogy punk. ha növesztene egy pici hajat a taraja mellé, és nem állítaná fel, azt mondom ok. meg ha megszabadulna a láncoktól. az a baj, túlzottan ismerem az itteni punkokat, és nem valami kedvesek. pár korty pia után szétverik egymást, ha bedühödnek. és annyira félek, hogy verekedni lássam meg ilyenek. tavaly majdnem halálraverték. szóval.. ah. nem tudom. errõl majd négyszemközt fogok vele beszélni, úgy a legtisztább.
nagyon megértjük egymást, szóval nem lesz semmi baj. fõ az õszinteség. nem nyusziunk, Kata!
