nemhiszemelnemhiszemelnemhiszemeeeeeeeeeeeeeeel
sírok. komolyan. az örömtõl. több mint fél órája.
attila elhívott. randizni!
igen, vele kapcsolatban merõn használomezt a szót. másokkal nem. az álmom válik valóra. tudjátok milyen érzés ez? erre nincsenek szavak.. egyszerûen a torkomban gombóc, le vagyok sokkolva, az ujjam egytõl egyik meg vannak feszülve, nem tudok mit lepötyögni, szóhoz nem jutok, a könnyeim folynak, és zsibbad az egész testem. a lábfejemtõl a fejemig, minden. TE ÚR ISTEN!
ez a zene ugrott be, kapásból. olyan felemelõ, boldogságos.
de mégis.. pont velem történik ez? engem ott fent valaki nagyon figyel. nagyon köszönöm. és remélem tényleg nem szédít, mert akkor mostmár tényleg megkeresem, és megcsapkodom. de csak egy szimpla séta lesz. ami bõven jó! még ha csak tíz perc is lesz, azzal is be fogom érni. :) azt mondta, én választhatok napot, amikor jó nekem, és elmegyünk valamerre sétálni. szerintem az erdõ lesz, mivel ott jártas, és még témánk is lesz, mert faggatni fogom. jaj, ez most feldobta az estémet, és ennek hála aludni se nagyon fogok tudni.. :)