Szörnyû éjszaka. Hajnali négykor tudtam csak elaludni, forgolódtam, hülyébbnél hülyébb gondolatok lepték el az agyamat. Fél háromkor még gyógyszert is vettem be, hogy hátha segít elaludni, de nem... nem használt. Nagy nehezen elaludtam, fél hatkor rémálomra riadtam. Tesóm haverja melléugrott, elszámolt valamit és lezuhant. Tesóm végignézte ahogy a falnak placcsan, én nem mertem. Túlélte. (micsoda kegyes az agyam, nem öli meg az embereket) Nyugtatgattam magam, aztán visszaaludtam. Egy órára rá anyám kelt, hogy valamit elállított a gépen, csináljam meg. Megcsináltam. Visszaaludtam, aztán kínok közt 10kor felkeltem.
A fejem még most is fáj, és képtelen vagyok megemészteni az álmot. Deja vu-m van. Én azt a helyet már láttam valahol, többször is. Majd biztosan be fog ugrani, miért is ismerõs.
Aludni akaroook, de akkor meg este megint nem tudok.
A fejem még most is fáj, és képtelen vagyok megemészteni az álmot. Deja vu-m van. Én azt a helyet már láttam valahol, többször is. Majd biztosan be fog ugrani, miért is ismerõs.
Aludni akaroook, de akkor meg este megint nem tudok.
