Ahogy egyre jobban telnek a napok, hogy egyre kevesebbet beszélünk, rájöttem, hogy hiányzik. Hiányzik, hogy alig beszélünk már valamit, lefoglalja az ottani mindenség, ráadásul nincs is netjük, átjár a könyvtárba és onnan netezget.. de az meg semmi. Hiányzik a tavalyi nyár. Amikor hajnalokig beszélgettünk, és alig akartunk aludni menni. Reggelente amikor megébredtem, már egy üzenet várt tõle. És mindig átbeszéltük az egész napot. De ez is csak egy kihívás, amit ki fog állni a barátságunk. Tulajdonképpen rég éreztem ilyet, hogy valaki a teljes valómat értékeli. Érdekli mi van velem, és ha elkezdek mesélni nem csak egy 'aha'-t nyom be, hanem igyekszik korrekt tanácsot adni hozzá.
Sajnos egyre több olyanba ütközök, hogyha én mesélek bárkinek, az pár mondattal le van tudva. Aztán jön a másik sztori, amit õk mesélnek. Aaaaaz bezzeg hosszú perceken keresztül.. ahhoz vágjak jópofit, mégha erõm sincs hozzá, és akkor még noszogassam. Rohadtul nincs energiám manapság a sok baromságot elviselni, az utóbbi napokban mindenki megtalál a szarságával, úgy csapkodom a billentyûzetet, és szinte már ordítanám, hogy 'ez engem hol érdekeeeeeeel?'. Jó, persze ezzel nem azt mondom, hogy kapásból nem érdekel kivel mi van.. csak amikor már ugyanazt mondja el huszadszorra, akkor bizony igen csak el tud gurulni a gyógyszerem. Fel kéne szívódni jópár napra, hogy végre felfogják, nem csak az õ bajuk létezik. Nekem is akad, és nem is kevés. Az persze senkit sem érdekel.
Visszatérve Ádámra, remélem minél elõbb látni fogom. Személyesen. Bár még egy évet tuti várnom kell vele... picsába. Sajnos azért érzem így a dolgokat, mert az emberek többsége rácáfol a "barát" szóra. Inkább sorolnám haver, és ismerõs kategóriába. Persze akadnak kivételek, de egy kezemen meg tudom õket számolni.

Na mindegy. Bálinttal augusztus közepére tervezzük a Strand fesztivált a Balatonnál. Remélem összejön, aztán tombolunk egyet. :D Illetve jobban örülnék neki, ha többen mennénk, de hát ja. Van ez így. Még alakul.