*hatalmaslevegõéskifúj*
Van egy srác, nevezzük Thomásznak. Szóval, ezt a Thomászt évek óta ismerem, najó, idén lesz kettõ, de ez mellékes. Ismerkedésünk óta szimpatizálunk egymással, nem vagyok közömbös neki, és õ sem nekem. Akár mennyire is tagadom. :D Volt pár rosszabb, jobb napunk, de ugyanúgy nem tudunk haragudni egymásra. Az, hogy egy párt alkossunk, az szinte lehetetlen, mert két percet nem tûrnénk meg egymás mellett. Õ is iszonyat akaratos, és kitart a nézete mellett, ahogy én is. Ebbõl volt nem is egy összezördülésünk. Amikor aktuális lett volna a kapcsolat, akkor is szabályokat vágtunk a másik képébe.. aztán kiegyeztünk egy barátok maradunk, és ennyiben. Aztán õ féltékeny lett az én pasiügyeimre (még ha nem is vallotta be, tudom!:D) én is elég szépen puffogtam az õ kilengéseire.. de ez már csak ilyen. Akkor talán még okkal is tettem, mert folyton húzta az agyam. Aztán tavaly úgy indult az évem, hogy elég szépen összevesztünk. Hónapokig nem beszéltünk, aztán utána békültünk, ez fejbecsapta mindkettõnket. Barátnõje lett, megálmodtam. Meg akarta csalni, nem engedtem neki. Rá egy hétre szakítottak. Noszogatott, nem hagytam magam. Megintcsak barátnõje lett, telistele panasszal, cask panaszkodni tudott. És most tartunk ott ahol tartunk, megint barátnõje van.
És most jön a lényeg;
Thomász folyton találkozót invitált, én meg mindig kerültem. Aztán ma rábólintottam, hát jó.. legyen, találkozzunk. Egy órát sem beszélgettünk, de ledöbbentem. A jelenlegi barátnõje szó szerint megveszi. Közel 45ezer forintos nyaklánc lóg a nyakában; szín arany és ezüst, hétezres tortát csináltatott neki, fizeti a VOLT bérlete felét, megvesz neki szinte mindent. A többit nem is említem, engem már ezek lesokkoltak. Továbbá a lány, legyen Zselli, most megy majd egyetemre, és vagy Gyõrbe, vagy Pestre, vagy Pécsre fognak költözni, ahova felveszik a lányt. És viszi magával Thomászt. Beszélhetek én az idióta fejének, nem fogja fel. Meg is mondtam neki, hogy nem vagy érett, nem tudod mit akarsz, hagyod hogy a cafka befolyásoljon. És tudom, igazam van. Képes a szüleivel háborúzni, ahelyett, hogy rájuk hallgatna.
Hiába mondja nekem, hogy szerelmes.. egyáltalán nem. Csak egy marionettbábú, amit úgy cibál a Zselli, ahogy csak akarja. Megmondtam neki, hogy nagy böszmeséget fog csinálni, ha a csajt választja.. hónapok, évek múlva a fejét veri a falba, hogy miért volt ilyen.. ostoba. Jó, õ tudja. Éretlen, nagyon.
Ja, igen. Zselli leszögezte neki, hogy vagy õ vagy Thomász családja. Döntsön. Fucking whore! Õ csak ne akarja megszabni azt, hogy éljen a barátja. Plusz.. úgy néz ki, hogy Thomásznak összejön elég zsíros meló, ahova a fõnök csak õt akarja alkalmazni, már azt is megengedte neki, hogy szabjon meg egy fix összeget, amennyiért õ dolgozna. Namármost ez keresztülhúzza Zselli számításait, és bepöccenve csak annyit mondott Thomásznak, ha a munkát választja, akkor õt soha többet nem látja. Ez is mi?! Diktatúra basszameg? Nálam akad ki a mutató, mert én ezt nem tudnám eltûrni. Persze, nõbõl vagyok, én is tudnék ilyen hátulról támadós, parancsolgatós díva lenni, de mindenkinek megvan a saját kiba.. szóval a saját kis élete, nem kell abba belenyúlkálni. A pláne meg az, hogy két hónapja sincsenek együtt, aztán erre akarnak alapozni? Thomász úgy elkúrja az életét, ahogy csak tudja. De nekem mindegy, de ezt ki kellett adnom magamból. Én csak féltem, hogy koppanni fog. De mivel ebbõl tanul, ezért csak hajrá. A legjobbakat.
Ja, azt még kihagytam, hogy ma közölte velem -ami igazából nem lepett megy-, hogy ha meglát, elõjönnek a régi dolgok. Továbbra is ellenállhatatlannak tart. Ez azért jól esett, de hát.. jham.
És most bûntudatom is van, mert másfél órája megettem egy pizzáscsigát, és ... ajjh. :( Nem szabadott volna, de nem tudtam neki ellenállni. Böjtöléééés.
