Valamirõl nagyon írni akartam, szépen ki is terveltem, hogy mi lesz, mint lesz.. jó részletesen kiecsetelem, és jóság van. De nem, megnyitom a blogolt, írni akarok, ujjak megfeszülnek és üresség. :D Igen, ez az én formám. Na sebaj, akkor lesz hétköznapi - kevésbé érdekes és lényeges téma.
Tehát tegnap suli után elsõ dolgom/utam a dm-ben volt. Fogkefét vettem, meg gyógyteát, és ha már ott voltam a fogkrémeknél, gondoltam kipróbálom azt, amit már napok óta reklámoznak. Parodontax. Megvettem. HÁTTEJÉZUSÚRISTENDEFOS. Amikor kipróbáltam, nemtudtam sírjak-e vagy nevessek. Minden fogkrémbe vetett hitem meggyalázta. Az az ocsmány íz, az a gusztustalan izé, amit kinyomok a tubusból.. hát lesokkoltam. Aztán ami még plusz, hogy ezentúl mindig undorral fogok fogatmosni, illetve addig amíg el nem fogy. VISZONT! Slusszpoén, hogy úgy vérzett az ínyem, mint még eddig soha. Röhögtem is egyet. Lehet, hogy csak az új fogkefe átka, sõt biztos.. de akkoris. Mondtam is a fogkrémnek, hogy nesze! bizonyíthatsz. Szóval most meg vagyok áldva, a búb a szájpadlásomon meg nem akar szûnni. Már nem tudom mi a jó fenét csináljak vele. Kamillatea nem hat.. mást meg nem nagyon mertem kipróbálni, de õszintén szólva nem is kutattam semmi olyan után.
Ha gugliba beütöm a nyûgömet, ott már meg is áshatom magamnak a síromat, mert az lesz belõle, hogy súlyos beteg vagyok, haldoklom, és a többi jóindulat. Szóval.. háhhh, rábasztál Katus. De rá ám! :D