Mindig is féltem, ha ismerledésrõl van szó. Mind személyesen, mind neten. Nem mertem ráírni senkire, inkább kerültem, elbújtam elõle. Nem mertem odamenni, csak messzirõl csodáltam. Az utóbbin még picit gyúrni kell, mert néha rámjön a nyuszizás, bár pici noszogatás után képes lennék. :D Nos ez a felállás elég sokat változott, ami a netet illeti. Azthiszem nyitottabb lettem, mostmár nincs a forró kása kerülgetése, akármennyire is rám tud jönni. Hisz õ is csak ember. Ha nem úgy viselkedik, vagy elutasító már abban - hogy ismerkedhessen, akkor magára vessen. És itt még nem is látja az arcomat.
Az önbizalom kérdés is megoldódott. Most sincs sok, de egyre több.