Primtív egy alakkal voltam együtt, ez is bebizonyosodott. Mostmár nem tartom vonzónak, sõt.. egyenesen taszít. (Mondjuk haha, minden kapcsolat végén ez van.. najó, Viktor esetében nem, mert még mindig majdnem elájulok, ha meglátom:D) Reggel rámnéz fél szemmel, abban a pillanatban skarlátvörös lett. Nocsak, nocsak.. tán zavarja a jelenlétem? Túl jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, hogy ideges és zavart lett. De hát ez rendjén is van, érezze csak szarul magát. Be nem állt a szája. És jóba van Gergõvel.. akit csak pár hónapja tartok aranyosnak. Megfertõzi.. ehh. :D
Na mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem hazafele láttuk a buszról õket, ismerõsöm végig nézte õket, erre Balázs beintett neki. Történetesen ezt a beintést láttam én is, és ott sokkoltam le. Soha nem volt ennyire primitív alak, de úgylátszik a "barátnõje" lehúzta. Nembaj, úgysem a lelkükért vannak egymással. És igazából még mindig kibaszottul idegesít, hogy egy csitrinek bedõlt. De tegye csak azt, legyenek boldogok. És ha szétmennek, akkor meg röhögni fogok rajta. Merthogy Balázs utána olyan magányos lesz.. hogy nagyon. Nincsenek barátai, az összes csak érdek, én ott voltam mellette mindig, megvédtem, meghallgattam a problémáit, segítettem neki egy nehéz idõszakban, és ez a hála. Rohadt jól esik. De nembaj, eljön az idõ amikor mégszarabb lesz neki, és nem lesz mellette senki. Talán még én sem. De túlságosan is szeretem ahhoz, hogy ne segítsek neki. Rohadjon meg ez a kötöttség, hogy nem tudom kiverni a fejembõl, hogy ennyire ott maradt.
Rengeteg dologban ráismerek, elég egy illat, egy szó, egy név.. és már a sírás kerülget. Hiányzik, dehát ez van. Neki az kellett, aki egyszerre szétteszi a lábát. Hát ehhez meg csak gratulálni tudok.
És még mindig zavar, mert csak írok, írok és írok róla.. najó, befejeztem. Mert oldalak lennének. Köcsögrendszer.