Tegnap végre -hosszúhosszú hónapok után- ismét kamerázhattam Á-val. Hát azaz arc mindent elárult, amikor újra meglátott. :) Az a hatalmas mosoly, a nézése. Picit zavarba is jöttem, nem erre számítottam. Bár nem volt a legjobb ez a beszélgetés, mert õ is elvolt foglalva, és én is. De azért jóóóó volt (: Hiányzott már a lüke feje. Nemsokára megy ki külföldre dolgozni, ha összejön. Még mielõtt elmegy, szét fogom ölelgetni.

Osztályfõnököm enyhén bekattant. Nem hagyhatjuk a suliban a felesleges könyveket, füzeteket, cipelni kell. Hát persze. 8 kilóval futkozzak naponta.. hát bolondnak ne nézzen. Elvileg ma tisztogat az osztályban, azaz kiborogatja a padok tartalmát, és felviszi magával a tanáriba. Hát csak tessék. Az meg már lopásnak minõsül. :D Osztályfõnök? És? Szerintem azok a könyvek, ott egy vizet sem zavarnak. De hát.. ehh.

Neki kell állnom a németnek, és az angolnak. Szerencsére Á segít, mindig noszogat, együtt tanulunk. Szóval.. most azt hiszem neki állok. De elõtte lemásolok egy-két füzetet.