Tulajdonképpen akkor szakadt le a pofám, amikor az idõsödõ nõ ordibált, és anyázott. Mindez úgy történt, hogy osztálytársam a buszmegállóban rágyújtott (igen, hibás volt.. de nem kellett volna így lereagálnia), erre egy nõ odalépett hozzá, és fésztufész ordított az arcába, hogy hát hogy képzeli ezt, erre tanították, és hogy a rohadt anyját. Osztálytársam nem hagyta annyiban, visszaszólt. Heh, én is ezt tettem volna.. egész szép vita kerekedett belõle. Mi jogon anyáz egy vadidegen nõ?! Mindenki aki ott volt csak nézett, mosolygott, röhögött. Nekem szó szerint el kellett fordulnom, mert folytak a könnyeim.
Plusz volt egy bácsi is, aki csak azután mert szólni, miután a rikács kinyitotta a száját. Egy ilyen szépen csicsergõ nõnek el tudom képzelni a családját..

Viszont egyre többet gondolok Rá.. ami ajaj, de nagyon nem jó.