mosolyogj ha kérlek, mert mosolyodból élek

Hosszú perceket töltök a közös képünk nézegetésével. Azt a boldogságot ami onnan fakad.. mindig elmosolyodom. Közben pedig kismillió gondolat lep el, a jövõn töprengem. Valamiért félek ettõl az egésztõl. Félek, hogy pofára fogok esni. Tudom, tudom.. ilyenkor ilyenre nem szabad. Belegondoltam, hogy az elõzõ kapcsolataim eddig milyenek voltak, és hát ez messze überli a többit.. épp ezért is félek, hogy amilyen szépen indult, olyan csúnyán fog végzõdni. Pedig nem szeretném, nagyon nem. Persze.. a kapcsolat elején (naaaagyon az elején) vagyunk, még természetes, hogy minden olyan szép és jó. Nem tudom mire számíthatok, és mire nem. Pont tegnapelõtt beszéltük, hogy mi tulajdonképpen nem is barátkoztunk. Két ismeretlen voltunk, akik megismerték egymást, láttak valamit a másikban, amivel kiegészíthetik valójukat. Talán lehet, hogy épp ezért jövünk ki olyan jól, mert nem ismerjük a másik rossz oldalát? Nemtudom. Mindenesetre azon leszek, hogy minden a lehetõ legszebb és legjobb legyen. Tartson bármeddig is. Igyekszem a jelennek élni, és annak megfelelõen cselekedni.

Most pedig megyek, készülõdöm. Nemsokára itt vannak értem (fogalmam sincs mikor jönnek, annyit írt, hogy majd ír fb-n, mikor indulnak értem. nah remek, én meg szopjam ki a kisujjamból mikor is lesznek itt értem, meg legyek folyton onlájn. :))))) ). Legalább pár óra erejéig élvezhtem piciny családja társaságát. :)