óóóó, überfasza. rájöttem, miként tudok a szövegdobozba írni, TELEFONRÓL!! hát mégse vagyok én annyira szõke. :D pedig már anyázni akartam, hogy mi ez a rendszer.
hosszú, és ha van benne helyesírási hiba, akkor sry, teló.. és lusta vagyok kijavítani
hja, gépem továbbra sincs.. több ezreket nem fogok kidobni egy retkes szervízért, szóval továbbra is kutakodok olcsón dolgozó számítógép szerelõk után. igazából olyan jól elterveztem, hogy mit fogok írni.. ahhoz képest meg lópikula. na mindegy, mesélek mi történt az utóbbi hetekben. szóóóóvalll... múlthét pénteken találkoztam Gáborral. de kibbbbba*.. nehezen sikerült összehozni. úgy beszéltük meg, hogy majd kijön a sulim elé, és jóság lesz. de neeeem, nem úgy alakult. ugyanis amikor megbeszéltük, az még a hazajövetele elõtti hét volt. szóval pénteken a helyijáratos buszról megpillantottam õt, és Barbit. fúúú... az agyvizem egybõl felment. persze, a kiscsajra van ideje, rám meg baszik. puffogtam is rendesen, smst is írtam mérgemben. aztán egy órára rá megint láttam, szinte szemben állt velem, integettem neki.. nem vett észre. kiabáltunk is.. süketfülek. ekkor már rohadt ideges voltam, nem tudtam mire vélni.. direkt kerül, vagy mifasz.. jó, aztán képszakadás, mert vissza kellett mennem suliba ilyen megbeszélésre. aztán ahogy elszabadtultunk onnan a buszvégre tartva megpillantottam a kiskajálda elõtt, és VÉGRE õ is észrevett engem. az a csillogó mélybarna szem, mindent elárult. elvigyorodott, majd kaptam egy hatalmas ölelést. issssstenem de jól esett. beszélgettünk, baszogattam. mint kiderült gólyatáborban "megcsalt". annyit mondott, hogy egy nagyon ronda csaj kapta le. hát mondom neki, mentségére legyen, hogy ronda. azt hitte, hogy meg fogom ütni, vagy leüvöltöm a fejét, esetleg faképnél hagyom ugyan. csak egy sejtelmes mosolyt villantottam neki, aztán gondolatok tömkellege lepett el. de mindegy is. két héttõl nem várok hûdenagy dolgokat. na, szóval a sok ölelés közepette kaptam rengeteg arcrapuszit, sõt! homlokpuszit is :) de észrevettem, hogy folyton a számat nézte. ez pedig nem nagy ördöngõsség, hogy mit is akar jelenteni. rá is kérdeztem, aztán azt a választ kaptam, amit vártam is. annyira benne van még a "múltnak nevezhetõ" idõszak. közben az esõ is rázendített.. átbattyogtunk buszvégre, álldogáltunk, piszkáltam, vigyorogtunk, majd megfogta a derekam, és odahúzott magához. pár centire volt az arcunk egymásétól, majd úgy hajolt, mintha meg akart volna csókolni. de aztán homlokpuszit adott, majd vigyorogja; 'aszitted mi?'. erre csak annyit mondtam, hogy hangember. 'igazán, és most?' éssss megcsókolt. fúúú de tudtaaaam :D:D tulajdonképpen számítottam rá. visszacsókoltam.
rákérdeztem, hogy csak én érzem úgy, hogy ott a szikra, csak nem tud lángra lobbanni a távolság miatt? - helyeselt. amolyan nyitott kapcsolat is lehetne. de én nem ilyen vagyok. "ami az enyém, azaz enyém". és pont. ezzel a péntek lezárult, ezer meg egy hozzáfûzni valóm lenne, de már lassan egy órája pötyögök, és még a felét sem mondtam el annak, amit akartam.

no, volt egy szombat is, amikor is láttam egy Pistikééét:)!! váróteremben csüccsenünk, látjuk, hogy beérkezik a busz, ki volt rajta? hát Pistikeee. több se kellett nekem, átültem a szemközti székre, hogy jobban tudjam legeltetni a szememet rajta. :D kissé feltûnõ volt, segáz. :D aztán gondoltam egyet, és kimentem a váróterembõl, beálltam oda, ahonnan indul a buszom. aztán elsuhan mellettem, én meg félve utánapassogtam. aztán találkoztam osztálytársammal, aki rá akart gyújtani. a dohányzó részhez meg el kell sétálni Pistikéék mellett. több se kellett nekem. :D ahogy ott álltam, feltûnt, hogy bámul valaki. óóó.. hát õ volt. rápillantottam, nézett, mosoly is volt. nekem meg szárnyaim nõttek, mert szó szerint repkedtem. nos, azóta újra bizakodom, hogy hátha.. de megint egy naiv buta picsa vagyok... :D

na, a többit máskor... :)