Csak én tudok olyan szerencsétlen lenni, hogy a talpamra (!!) vízhólyagot csinálok. Ráadásul pont olyan helyen van, ahol csont is van, és tulajdonképpen ahogy megyek a csont nyomja a hólyagot, vagyis a helyét, éget. Én meg sziszegve botorkálok. Szóval a lehetõségeim igencsak korlátozottak lettek, nem igazán tudok menni. Viszont az úgy remek, mert a futást is el akartam kezdeni, holnap túránk lesz D-val Szombathelyre.. szóóóóval hümm. Az esti tornázásba is csak olyan elemeket tettem, amihez nem kell állnom. Szóval ez is igen csak korlátozott lett. Viszont amint kigyógyulok ebbõl a retekbõl, újra teljeskörû életet élhetek :D Hiba volt tegnap saruba mennem a városba. Azthittem csak pár órát leszünk, akkor még nem is baszta volna szét a lábam. De mivel úgy sikeredett, hogy kb öt órát mentünk ide-oda, ki az isten háta mögötti helyre.. igen, bizony. mert ezeket a kibaszott gyárakat ki kell tenni a város végére, aham, csak oda lehet.. kika. Ott is egy eldugott kapualjba, és az nem elég.. Áhhh.. én ezt soha nem fogom megérteni.
Tesóm totál megvan indulva a Strand fesztivál végett. Menjünkmenjünkmenjüüüünk. Jó, persze, én is mennék. Csak ahhoz össze kell szedni az embereket. :) Kinek van kedve, kinek nincs. Kinek van pénze, kinek nincs. Itt inkább az utóbbi dominál. Viszont egyszer élünk. De akkor meg nagyon. :)
Tegnap mikor már majdnem elaludtam volna, hívott Bálint, egy jó 20 percet beszélgettünk. Többek között szó volt a Balatnoról. Jövõhét szombaton meg találkozunk Pesten, szóval juhú!
Még írni akartam valamit, de elfelejtettem.. namajd ha eszembejut.
