Rossz májú leszek, és bizony okot fogok adni a kedves barátom barátnõjének, ha továbbra is féltékenykedni fog. Nem hiszem el egyszerûen. Kint élnek, EGYÜTT... de azért kaffog rám. Tegnap este elhordtam mindennek a csajt, nem hiszem el, hogy ennyire féltékeny. Amikor megkapta, megnyerte a játszmát, csak az övé, vele fog élni, összeköltöznek, családot akarnak. Mi a jó.. na mindegy, csak felhúzom magam rajta.
Elõször fura volt, hogy RÁM féltékenyek, és azért kicsit örültem is hogy hát nah :D ... de ez már a sokadik, és bizony kurvára zavar. Ezzel csak azt fogja elérni, hogy Ádám behódol neki, aztán le leszek szarva, amit pár hónapja hangoztatok a drága barátomnak, de nyakát rá, hogy nem így lesz. Meglátjuk.

Akkoris. Ha kimegyek oda, márpedig kifogok, mert már egyrészt kihívott - másrészt meg kimegyek, mert kimegyek (miért ne mennék?). Akkor lesz csak az igazán nagy féltékenykedés. Ha még akkoris féltékeny lesz, okot adok neki rá. Aztán majd csak megtudja.
Meg különben is.. ha én nem lennék, a drága barátja most nem mellette lenne, hanem minden bizonnyal még a fõvárosban tengetné napjait. Szóval inkább megkéne köszönnie, nem pedddig féltékenynek lennie, meg kaffognia, mert szájbavágom, de mostmár tényleg.