Újabban nem emlékszem az álmaimra. Tudom, hogy álmodtam, egy-egy álomkép bevillan a nap folyamán, de konkrétan nem tudom mi az. Pedig érzem, hogy jelentõségük van.. és az Istennek se tud eszembejutni. Mindegy, remélem ez változni fog.
Illetve pár napja idegenkedek mindenkitõl. Most valahogy jobban elvagyok egyedül, mint társaságban. Volt pár benyomás, ami végett beütött a krach. Nem érzem ugyanazt, amit régen. Mintha minden helyetcserélt volna mindennel. Nem érzem a baráti támogatást, nem érzek biztonságot, nem látom magam a jövõben, és ehhez hasonlóak. Mintha csak lennék. Vagyok, és ennyi. Viszont az, hogy egyedül legyek.. nem nagyon megy. Tegnap is elhatároztam, leszarok mindenkit, nem szólok senkihez.. épp az ellenkezõjére sikerült. Osztályban igencsak meghatározó szerepem van, az álarcom meg túlzottan a pofámhoz ragad, így menthetetlen a dolog. Szóval jah..
Andrásról meg inkább nem írok semmit.
